39. cikk — Harmadik országok megfelelőségértékelő szervei (EU mesterséges intelligencia rendelet)

Az (EU) 2024/1689 rendelet 39. cikke — Harmadik országok megfelelőségértékelő szervei. Hivatalos szöveg, gyakorlati értelmezés, főbb kötelezettségek és megfelelési vonatkozások.

A Hivatalos Szöveg Összefoglalója

Az (EU) 2024/1689 rendelet (EU MI-rendelet) 39. cikke azokat a feltételeket tárgyalja, amelyek mellett a harmadik országokban — azaz az Európai Unión kívüli országokban — letelepedett megfelelőségértékelő szervek elismerhetők és bejelenthetők a rendelet szerinti nagy kockázatú MI-rendszerek megfelelőségértékelésének elvégzése céljából.

A cikk szűk, de fontos átjárót hoz létre: harmadik országbeli megfelelőségértékelő szervek csak akkor jelenthetők be, ha az Unió és az érintett harmadik ország közötti kétoldalú vagy többoldalú nemzetközi megállapodás kifejezetten rendelkezik ilyen elismerésről. Megfelelő nemzetközi megállapodás hiányában egyetlen harmadik országbeli szerv sem járhat el bejelentett szervként az EU MI-rendelet alapján.

Ahol érvényes nemzetközi megállapodás áll fenn, ott a bejelentést igénylő harmadik országbeli szerveknek ugyanazokat a követelményeket kell teljesíteniük, amelyeket a III. cím 4. fejezete alapján az EU-ban letelepedett megfelelőségértékelő szervekre szabnak. Ez azt jelenti, hogy igazolniuk kell az európai bejelentett szervektől megkövetelttel egyenértékű műszaki kompetenciát, szervezeti pártatlanságot és működési függetlenséget. A bejelentést az érintett tagállam illetékes bejelentő hatósága a 4. fejezet korábbi cikkeiben meghatározott standard bejelentési eljárásnak megfelelően dolgozza fel. A cikk így biztosítja, hogy a megfelelőségértékelési keretnek az EU határain túli kiterjesztése megőrizze a rendelet által létrehozott rendszer integritását, egyenértékűségét és végrehajthatóságát.

Mit Jelent Ez a Gyakorlatban

A 39. cikk elsősorban az EU kereskedelmi vagy kölcsönös elismerési megállapodásai által lefedett joghatóságokban működő nagy kockázatú MI-rendszerek szolgáltatóira, valamint harmadik országokban letelepedett, az EU MI-rendelet szerinti tanúsítási szolgáltatásokat nyújtani kívánó megfelelőségértékelő szervekre releváns.

Gyakorlati szempontból a cikk azt jelenti, hogy például az Egyesült Királyságban, Japánban vagy egy másik olyan országban letelepedett vizsgálólaboratórium vagy tanúsító szerv, amellyel az EU megfelelő nemzetközi megállapodást kötött, elvben az EU MI-rendelet céljaira bejelentett szervként jelölhető ki — feltéve, hogy a megállapodás kifejezetten kiterjed az MI-rendelet szerinti megfelelőségértékelésekre, és a szerv minden vonatkozó követelménynek megfelel. A rendelet hatálybalépésekor még egyetlen, az MI-rendeletnek megfelelő kölcsönös elismerési megállapodás sem volt érvényben, ami azt jelenti, hogy a rendelkezés prospektívan működik: megteremti a jövőbeli elismerés jogi alapját anélkül, hogy bármely konkrét harmadik országbeli szervet aktiválna.

A nagy kockázatú MI-rendszerek szolgáltatói számára ennek konkrét következménye van: amíg megfelelő nemzetközi megállapodásokat nem kötnek és szerveket nem jelentenek be formálisan, nem támaszkodhatnak harmadik országbeli szerv által végzett értékelésekre a 43. és 44. cikk szerinti megfelelőségértékelési kötelezettségeik teljesítéséhez. A 39. cikk szerinti útvonalon érvényesen be nem jelentett szerv által kiállított tanúsítvány vagy auditjelentés nem teljesíti az EU MI-rendelet követelményeit, az értékelés műszaki minőségétől függetlenül.

A megfelelési csapatoknak ezért figyelemmel kell kísérniük az EU kereskedelmi megállapodásainak fejleményeit és a NANDO (New Approach Notified and Designated Organisations) adatbázist az e rendelkezés alapján esetlegesen bejegyezendő harmadik országbeli szervek jövőbeli bejelentéseire vonatkozóan.

Főbb Kötelezettségek

• Harmadik országbeli megfelelőségértékelő szervek csak akkor jelenthetők be, ha az Európai Unió és az érintett harmadik ország közötti nemzetközi megállapodás kifejezetten rendelkezik ilyen bejelentésről — megállapodás nélkül nincs elismerés.
• A 39. cikk alapján bejelentést kérő szerveknek teljesíteniük kell a III. cím 4. fejezete alapján az EU-ban letelepedett megfelelőségértékelő szervekre alkalmazandó összes követelményt, beleértve a műszaki kompetencia, pártatlanság és függetlenség kritériumait.
• A harmadik országbeli szervek bejelentésének követnie kell a rendelet alapján alkalmazandó standard bejelentési eljárást, amelyet egy tagállam bejelentő hatóságán keresztül kell lebonyolítani.
• A nagy kockázatú MI-rendszerek szolgáltatóinak ellenőrizniük kell, hogy az általuk megbízott megfelelőségértékelő szerv érvényesen be van-e jelentve — legyen az EU-ban vagy harmadik országban letelepedett —, mielőtt az adott szerv értékelésére támaszkodnak a megfelelőség igazolásához.
• A tagállamoknak és a Bizottságnak biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országbeli szervek bejelentését alátámasztó bármely nemzetközi megállapodás megőrizze az EU MI-rendelet megfelelőségértékelési keretének egyenértékűségét és végrehajthatóságát.

Kapcsolat Más Cikkekkel

A 39. cikk a III. cím 4. fejezetében (Bejelentő hatóságok és bejelentett szervek) helyezkedik el, és a fejezet szomszédos cikkeivel együtt kell olvasni. A 33. és 34. cikk meghatározza a bejelentett szervekre vonatkozó általános követelményeket és kötelezettségeket; a 35. cikk szabályozza magát a bejelentési eljárást; a 36. és 37. cikk pedig a bejelentések módosításaival és a bejelentett szerv kompetenciájával kapcsolatos kihívásokkal foglalkozik. Mivel a 39. cikk ugyanazokat a követelményeket teljes egészében alkalmazza a harmadik országbeli szervekre, nem értelmezhető azoktól elkülönítve.

A 4. fejezeten túl a 39. cikk kapcsolódik a 43. cikkhez, amely meghatározza a nagy kockázatú MI-rendszerekre alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárásokat, és a 44. cikkhez, amely a bejelentett szervek által kiállított tanúsítványokat szabályozza. A 39. cikk alapján bejelentett bármely harmadik országbeli szervnek olyan tanúsítványokat kell kiállítania, amelyek maradéktalanul megfelelnek a 44. cikknek. A cikk az EU nemzetközi kereskedelmi jogának tágabb keretéhez és az Uniónak az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján fennálló kétoldalú és többoldalú megállapodáskötési hatásköreihez is kapcsolódik.

Megfelelési Ütemterv

Az EU MI-rendelet 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba, az Hivatalos Lapban való közzétételét követő huszadik napon. A rendelet fokozatosan kerül alkalmazásra:

• 2025. február 2. — Hatályba léptek az elfogadhatatlan kockázatú MI-gyakorlatokra vonatkozó tilalmak (II. cím).
• 2025. augusztus 2. — Hatályba léptek az általános célú MI-modellekre (VIII. cím) és az irányítási struktúrákra vonatkozó rendelkezések.
• 2026. augusztus 2. — A III. mellékletben felsorolt nagy kockázatú MI-rendszerekre vonatkozó kötelezettségek többsége, beleértve a III. cím szerinti megfelelőségértékelési követelményeket, alkalmazandóvá válik. Ez a 39. cikk gyakorlati elsődleges alkalmazhatósági dátuma, mivel az ezen értékelések alapját képező bejelentett szervek keretét szabályozza.
• 2027. augusztus 2. — Az I. melléklet hatálya alá tartozó nagy kockázatú MI-rendszerekre (a meglévő uniós harmonizációs jogszabályok által szabályozott biztonsági komponens rendszerekre) meghosszabbított határidő a megfelelés elérésére.

A 39. cikk maga 2024 augusztusa óta van jogilag hatályban, de működési relevanciája 2026 augusztusától kristályosodik ki, amikor a nagy kockázatú MI-rendszerek szolgáltatóinak érvényesen bejelentett szerveken keresztül kell elvégeztetniük a megfelelőségértékeléseket. A szervezeteknek jóval e dátum előtt meg kell kezdeniük a megfelelő bejelentett szervek azonosítását — és figyelemmel kell kísérniük azokat a minősítő nemzetközi megállapodásokat, amelyek a 39. cikk alapján harmadik országbeli szerveket aktiválhatnak.